Megmutatjuk, hogyan képzeljük el a Legéndi Sportegyesület szakmai gondolatait az utánpótlás képzésbe, a többit majd a való világ, visszaigazolja avagy sem..   

A klub szakmai programja nálunk az edzőinknél kezdődik, mert ha itt nincs meg a szakmai összhang, akkor nem lesz egymásra épült oktatási rendszer, ami megbuktatja az alább olvasható képzési elveinket, programunkat.

Éppen ezért hasonló elképzelésű edzőkkel kell együtt dolgozni, akiket egy a belsőképzésen még egységesebb gondolatúvá kell formálni. Ha úgy tetszik, saját edzőket kell nevelnünk..

Ha már ez meg van, akkor el kell készíteni az edzői Coachingot, amelyben korosztályokra lebontva épül fel a edzések szakmai anyaga, úgy tetszik edzés gyakorlatok, elméletek és a klubra jellemző stílus oktató anyagok. Ez azért fontos, mert minden edzőnek a saját korosztályában, “mankó”-t ad az edzések megtervezéséhez, a házi feladatokhoz, és mérkőzésfelkészítéshez (edzői és játékos szinten is).

Ha már ez is meg van, akkor kell a játékosok felé fordulnunk, ahol a legkisebb korosztálynál kell kezdeni az egységesített és egymásra építhető szakmai munkát! A nagyobbaknál, ez kicsit másként van, mert fel kell mérni a többi korosztályt is és az eredményekhez kell igazítani az edzéseket. Ez még komplexebb feladat az edző részére, mintha csak forgató könyv szerűen leadná a megtanítandó anyagot. Nincs ez itt sem nagyon másként, mint ahogy az iskolában..

Nézzük meg, mi áll a program mögött: 

A nagypályás labdarúgás képzésében (a kis utánpótlásban 10 éves korig) kis területen edzenek a gyerekek, és ugyanilyen kis területen játszanak mérkőzésjátékokat is. Ezt általában 20×40 m pályán kell játszani, a játékosok kivannak jelölve egyes pozíciókra, amely szinte beléjük ég.

A támadó onnantól mindig az marad, a védőből ritkán lesz támadó. Az edző képzésben nem, vagy csak érintőlegesen veszik ezt az időszakot, amely a tudatos játékosképzés (Cogi training) egyik, ha nem a legfontosabb kezdeti időszaka.

Ebben a korban még nem dőlhet el ki milyen posztra lesz a legalkalmasabb, ezért a folyton változó pozíciós feladatok és játékok megannyi lehetőségét kell kihasználni. Itt lép be, az általunk első helyre rangsorolt képzési gyakorlat az 3v3+2 (azaz 5v3), majd U13-15-től a 4v4+3 (azaz 7v4).Ez a két alapgyakorlatunk, amelyen keresztül szinte minden értékes játékelméletet és technikai részleteket is megtudunk tanítani a labdarúgó játékosainknak, amelyet minden edzésen kb. 10 percig kötelező gyakoroltatni.

Szomorú, hogy a kis korosztályos edzőképzésben, gyakorlatok szintjén, (gondolkodó, tudatos) nem rendelkeznek a labdarúgó edzőképzések. Vannak a kluboknak és edző kollégáknak sajátos elgondolásai, de egységes taktikai elemekkel és felépített korosztályos klubmodellel kizárólag a nemzetközi futsal rendelkezik. Magyarország ebben is még csak kis cipőben jár!

A nagypályás klub 9-10 éves korosztályai (két évig) szinte csak a kispályán töltik az edzésidőt és a mérkőzéseiket, amely megegyezik a futsal pályával. Nem is beszélve a 4 méretű labdáról.

Ebben az időszakban a két sportág (futball és futsal) azonos korosztályú játékosai, ugyanannyi időt töltenek az egyik szinte csak műfüves pályán, míg a másik a tornateremben. Mégis amikor a két sportág játékosai találkoznak egy UP sportrendezvényeken, a legtöbbször a szülők és edzők, vezetők is látják, hogy melyik az a gyermek, aki futsalozik, és melyik, aki nem. Sokszor hallottam, hogy ezért ügyes a gyermek!

Egyszer, megkérdeztem: Ha az a futsalos gyermek ügyesebb, mint a csak nagypályások, akkor miért nem viszitek Ti is futsal edzésre?

-Áááá, mi nem akarjuk, hogy futsalos legyen, Ő nagypályás akar lenni!

-Jaaaa, akkor nincs is több kérdésem-fejeztem be a társalgást.

Más helyszínen és a legtöbbször az a válasz, hogy: a klub edző, nem engedi!

Ugyanakkor sokkal inkább szembetűnő, aki mindkettő képzésben részesül.

Be kell látnia mindenkinek, hogy ez az észrevétel nem minden esetben az edzői végzettséggel vagy edzői képesítéssel van összefüggésben, inkább a kis területű játékképzés és a széles játékelméleti ismeretben valamint a képzési elemek felhasználásában van.

Ez pedig hivatalos nevén a Futsal!

A 9 évesek nagypályás, akadémiai képzési felállása szinte kizárólag a 2:2-t, miközben a futsal képzés, ebben a korosztályban az: 1:2:1 (rombusz más néven Diamond), a 2:2, az 1:3 és a 3:1 felállási formát is tanítják.

Ugyanakkor, nem ez a leglényegesebb szempont a képzésben, hanem az oktatás beltartalma. Míg a nagypályán, kötött posztokban játszanak, addig a futsalos gyermekek (ez is klub függő) változó pozíciós feladatokkal és gyakorlatokban edződnek.

Miért kell már 9 éves korban elkezdeni a kettős képzést? Nos, talán a fentiek elgondolkodtatnak mindenkit.

Ha már eljutottunk a rombuszhoz, maradjunk itt egy kicsit, ebben a témában. A Rombusz 4 játékos pozicionálása és alkalmazkodása a labdához viszonyítva, a későbbiekben a nagypályán bármelyik 4 játékos egységes gondolkodását, így a játékot segítheti.

Nem véletlen, hogy a 1+10 játékos felállási formákat megnézve, mindegy, hogy 4:4:3 vagy 4:4:2 vagy egyéb variációi stb. amely felrajzolható rombuszokkal, így előre vetíti, hogy a labdához viszonyulva, ki lesz a rombusz csúcsa, ki(k) a szélei és hátul az egyensúlyt adó játékos (balance).

Tehát, a Rombusz vagy más néven Diamond felállás szakmai tanítása elkezdődhet már 9 éves korban, amely a többféle pozíció tanítását és tanulását is támogatja. Ezáltal, nem csak csatár és védő játékosokat képzünk, hanem egy olyan általános képzési elvet adhatunk, amelynek haszna, a későbbiekben alkalmas lehet bármilyen (klub) klubstílusához.

A Rombusz, alkalmas a pozíciós játék megtanulásához, így segítve a folyamatos csapatjáték tanítását futsalban és nagypályán egyaránt!

A pozíciós játék, mint stratégia előtérbe kerül a képzésben, így segítve a gyors, lapos rövid passzos játékot, amely jellemző a futsal és azon nagypályás klubokra, akik a labdabirtokló, építő és bontó játékot képviselik.

A pozíciós játék, így a Rombusz ismerete megtanítja a „játék belső gondolkodását”, amely megszünteti az összevissza szaladgáló focistákat a pálya különböző területein. Mindig tudni fogják magukat pozicionálni, függetlenül a csapatban meghatározott szerepkörtől.

Képzés szempontból fontos, hogy a játékosaink a kis területű technikai képzésben részesülve, megtudják valósítani a pályán azon taktikai feladatokat, amelyet a mérkőzésjátékokban is hasznosítani lehet. Ilyen pl. a rombusz forgás, helycsere és a rombusz „együttes” védekezés.

Amennyiben ezt (a gondolatot?) kiemeljük a képzési célban, akkor „játékteremtő és megoldó” képességű játékosokat fogunk kapni.

Eljutottunk ahhoz a részhez, amikor a kis korosztályban is a taktika más nézőpontúvá válik, így fontossá válik a megfelelő szintű edzőképzés vagy a klubfilozófia házon belüli folyamatos képzés beindítása!